Jubiláltak és örökbe fogadtak a "leopárdok"

Idén immár tizedszer szerveztek bált a közelmúltban a Sztálinvárosi Leopárdok - a főiskola selmeci diákhagyományokat őrző legendás asztaltársaságának tagjai.

Névadó nagymacska - képünk nem Lukácsot ábrázolja

   A jubileumi esemény helyszíne a Fáraó Dance Club - vagy, ahogy a "korosabbak" ismerik: a Béke Orfeum - volt: a kapunyitás utáni első pohárköszöntővel dr. Winkler András (alias Józsi) a Soproni Egyetem volt rektora, a bál fővédnöke nyitotta meg a bált, amit pezsgős koccintással pecsételt meg a háromszáznál több résztvevő. A nyitótánc keringőjét szintén a Leopárdok vezették elő (nem hivatalos forrásaink szerint elég vad is volt - a szerk.), így aligha véletlen, hogy a nyitány után a többi Bursch (speciális műszó, a selmeci hagyományok követőit illetik e megnevezéssel) is nagy kedvvel vetette be magát a báli forgatagába. Ezt követően Mészáros Melinda harmonikajátékát hallhatták a résztvevők, majd a Kelemen Angelika és barátai szolgáltatta muzsika szolgált talpalávalóként a mulatsághoz.
   Hevenyészett felméréseink szerint a résztvevők több mint fele végzett "diák" volt - akik visszatérnek szeretett városukba, ahol diákéveiket töltötték, végezzenek akár egy, kettő vagy akár tíz éve, újra diákká válnak -, és persze mindenki egyetértett abban: kitűnő lehetőség a bál az emlékek felelevenítésére. Merthogy nézzük csak: lehet találkozni a firmákkal (idősebbekkel), de még a firmák firmáival is, új ismeretségek, barátságok köttetnek - és a fiatalabbak megismerkedhetnek olyan idős Leopárdokkal, akikről eddig csak elbeszélésekből hallhattak. Az ünnepélyes, de egyben persze roppant vidám találka talán az egyetlen - bár nem az intézmény által szervezett, de immáron hagyományosnak és hivatalosnak mondható - rendezvény, ahol ezekkel az emberekkel találkozhatunk: a Sztálinvárosi Leopárdok volt ugyanis az első olyan asztaltársaság, amely a selmecbányai hagyományok őrzésére bontott zászlót.
   Aligha véletlen, hogy mind az éltesebb leopárdok köre, mind a jelenlegi hallgatóság évről-évre várja az eseményt. Az idei, jubileumi találkozón már kicsi lett volna a terem, ha nem korlátozzák a meghívottak számát. A Dunaújvárosi Főiskola tanári kara mellett természetesen meghívást kaptak a bálra a selmeci utódkarok intézményeinek - Sopron, Miskolc, Székesfehérvár - képviselői is: jöttek is rend és mód szerint.
   A báli muzsika szünetében változatos műsorszámok szórakoztatták a közönséget: még a Dunaújvárosi Főiskolán kutató/oktató japán vendégek is műsorral léptek fel - óriási sikert arattak a szigetországból hozott népdalcsokorral. A Dunaújvárosi Főiskola Tánckörének bemutatója is ámulatra adott okot - e sorok írójának sikerült egy-két lépést ellesni tőlük, ezeket a aztán tánctéren kamatoztatta a későbbiek során. A bálszépe-választás győztesét egy igen szép virágcsokor mellett a Leopárdok hivatalos nótájukkal, az Úgy élek, mint egy schlendrián című népies műdallal köszöntötték (a bál szépe később Fortuna istennőként működött közre a tombolasorsolásban).
   A Leopárdok a hajnalig tartó mulatság után sem pihenhettek sokat, hiszen kora reggel -tíz órától - a szintén a helyi tradíciók sorába illeszkedő focimeccs várt csapatukra: a Leopold FC a főiskolai sportpályán tisztes helytállással, fordulatokban gazdag, nemes, ám a mozgás mennyiségét tekintve annál mérsékeltebb küzdelem után, 5-2-es végeredménnyel a kevesebb gólt rúgó csapatként hagyták el a pályát. Az eredmény a mutatott játék képe alapján - a sporttudósítások kedvenc fordulatával élve - lehetett volna szorosabb. De nem lett.
   Méreteset csalódik, aki abban a hitben ringatja magát, hogy a meccs után oxigénsátorban kerestek enyhet a leopárdok, és ezzel véget is ért a rendezvénysorozat: este nyolc órától már kezdődött is a szokásos bált követő szakestély. A vidám hangulatú szakesten többek között új tagok csatlakozhattak a Sztálinvárosi Leopárdok patinás asztaltársaságához: az új tagokkal immár negyvenöt főre emelkedett a létszám. Az eseményen jelentették be: a Sztálinvárosi Leopárdok örökbe fogadtak egy leopárdot a Veszprémi Állatkertben - a Lukács napján rendezett bál tiszteletére a fiatal, szépreményű nagymacska is e nevet kapta a keresztségben. Vadállat, nem?

JRE
(DO-DUF)

A főiskola lapja