Drogfront: tudásbecslés

Nagyszabású konferenciával folytatódott ma délelőtt a Drogellenes Napok eseménysorozata az evangélikus templomban. Gond és baj és megoldások - DO-summázat, címszavakban.

Tiszta vizet a pipába!

   A kiállításmegnyitó és a filmvetítés szerdai, valamint a drogmentes, csocsóval és biliárddal fényezett zenés-táncos mulatság tegnapi programja után ma a kőkemény szakmázásé volt a főszerep a Drogellenes Napok dunaújvárosi sorozatában. Az evangélikus templom adott otthont a Prevenció 2002 - Dunaújváros és környéke című konferenciának. Következzék néhány pozitív és negatív momentum: a helyszínválasztás remek, a témához valóban jobban illik egy gyülekezeti terem, mint egy börtön. Ám a kivetítőnél nem számoltak a távolsággal és a fényviszonyokkal. Viszont a padsorok örvendetesen telve voltak. Azonban egyetlen szünet nélkül lenyomni - a köszöntőket nem számolva - öt tömény, adatokkal is zsúfolt előadást (csak a délelőtti programról beszélek) vállalhatatlan teher a közönségnek.
   Még akkor is, ha ezek a beszámolók kivétel nélkül - és roppant örvendetesen - más és más oldalról világítottak a "drogprobléma" elnevezéssel illetett, beláthatatlanul sokrétű és (ne legyen igazam) felmérhetetlenül súlyos jelenségcsoportra. Kismoni László humán alpolgármester és Pók Ferenc, a dunaújvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) elnöke, valamint Kleinné Németh Judit, a KEF szakmai vezetője köszöntője, valamint a Széchenyi gimnázium diákja, Farkas Ivett tolmácsolta "üzenet" után azonnal mellbevágó számsorokkal jelentkezett Paksi Borbála szociológus. A drogepidemiológiával - vagyis a kábítószerek terjedésével foglalkozó - szociológus a középiskolás korosztály körében végzett országos felmérések adatait ismertette: az 1999-es vizsgálat szerint minden negyedik középiskolás használt már tiltott szert, közülük, a populáció 17,3 százaléka kifejezetten drogozott (a "maradék" a szesz-gyógyszer kombinációval, illetve a visszaélésszerű gyógyszerhasználattal kísérletezett). Az alapadat európai viszonylatban nem kiemelkedően magas - Nagy-Britannia, Franciaország és Csehország sokkal fertőzöttebb -, de elgondolkodtató tény, hogy a droghasználat a korábbi, 1995-ös vizsgálat adataihoz képest megkétszereződött, s még nagyobb arányban nőtt a "kipróbálók" száma. A legelterjedtebb anyag a marihuána, aztán a party-szerek következtek a népszerűségi listán. A többféle szer kipróbálásával párhuzamosan fenyegető jelenség a fogyasztás intenzitásának növekedése. Paksi Borbála adatai szerint egyébként a struktúra, az intenzitás és a volumen alapján kialakított "bejósló tényezők" tekintetében nagyjából körülbelül egy srófra jár a kelet-európai régió (a prognózisok szerint további növekedés - igaz, a korábbinál lassabb ütemű - várható). Ez, meglehet, kicsit sarkított az olvasatom, nem jelent mást, mint azt, hogy lassan le kéne cuppanni a Csökkentsük a drogfogyasztást! felkiáltással fémjelzett, első látásra egyetemes, ámde hamiskás illúziójáról, s az energiákat a prevenció hatékonyabb, elevenebb, a tiltás és elrettentés helyett a tájékoztatáson és meggyőzésen alapuló formáinak kell felváltania. (Egyébként nagyjából erről szólt az egész konferencia - és ez feltétlenül dicsérendő momentum.)
   A prevenció típusait és lehetőségeit, továbbá céljait és hatékonyságát elemző (parádés) beszámolóval jelentkezett Demetrovics Zsolt pszichológus, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársa. A legfontosabb cél - az új fogyasztók számának csökkentése - mellett az előadó felhívta a figyelmet a szelektív prevenció fontosságára (amely a veszélyeztetett rétegeket célozza), valamint e körben említette az érintettekkel és a drogfogyasztókkal való foglalkozás szükségességét is. A prevenció célja minél több ellenőrzött, tényszerű és hiteles információ átadása (amikor kijelentette, hogy az elrettentő információk fordított hatást érnek el, majdnem feltapsoltam), az "első használat" idejének kitolása, a problémás használat, a drogokkal való visszaélés előfordulásának csökkentése és a droghasználathoz kapcsolódó ártalmak minimalizálása. Az iskolai programok körében az úgymond interaktív eseményeket említett leghatékonyabbként, szólt a család és a közösségek - a kortárs csoportok - hatékony szerepvállalási lehetőségeiről, valamint a tömegkommunikációs kampányok szerepéről is. Demetrovics Zsolt szólt a drogfogyasztás történelmi és kulturális vonatkozású "előzményeiről", s - a drogozást szükségletek kielégítésének tekintve - elmondta: a kockázatkeresés és a tudatállapot módosítása (mint "örök emberi vágyak") társadalmilag elfogadott formáival lehet alternatíváját nyújtani a drogfogyasztásnak.
   A dunaújvárosi - és a regionális - helyzetről Kovács Katalin szociális munkás, a Duna Menti Regionális Népfőiskola munkatársa számolt be, mégpedig egy 2073 fiatalt érintő felmérés eredményeire hivatkozva. A veszélyeztetettség szempontjából releváns tényezőkre fókuszáló kérdező felmérés eredményei szerint a diákok több mint hetven százaléka saját becslése szerint nagyon sokat (37 százalék egyenesen mindent) tud a drogokról. Ennek az adatnak némiképp ellentmond, hogy a legális drogok (cigaretta, alkohol) elfogadottsága 60, illetve 30 százalékos, továbbá - mindezzel összefüggésben - az is megállapítható, hogy a fiatalok közül nagyon sokan bagatellizálják a drogfogyasztás hatásait és következményeit.
A délelőtti program során Szemenyei István, a KEF titkára a dunaújvárosi fórum történetét és tevékenységét foglalta össze. Négy fő célt említett: a közösség érzékennyé tételét a drogproblémára, a fiatalokban kialakítandó elutasító magatartást, a hatékony gyógyítás, rehabilitáció lehetőségének megteremtését, valamint egy hatékony információs bázis megteremtését.
   A dunaújvárosi Egészségmegőrzési Központ prevenciós tevékenységét, az iskolákkal közösen végzett munka eredményeit Lévay Éva, az intézmény vezetője foglalta össze, és a délutáni programban is többször visszatért az iskolákkal való együttműködés témája: külön előadást szenteltek a tanárok új szerepkörének, a kortárs segítőknek és az iskolai drogstratégiáknak. A délutáni programban tartott előadást A kábítószer-probléma létezése, lehetőségek a kábítószer-probléma visszaszorítására címmel dr. Topolánszky Ákos kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkár is.
   Az evangélikus templomban rendezett konferencia után még egy eseményt rendeztek: a kortárs intézetben a SZEM Baráti Kör várta A sámántól a démonig - drogprevenció a XXI. század tükrében című vitaestre az érdeklődőket, érintetteket. A tudósító pedig a hosszú, kemény nap után is örömmel konstatálta: amit szerdai összegzésében még vágyfantáziaként vetett papírra a struccpolitika reménybeli végéről, az megvalósulni látszik.

Ny. Zs.
(Dunaújváros Online Hírek)

Ki a fejet a homokból!