A Dunaferr és a város: szimbiózis

Bár dr. Kálmán András polgármester az esemény elejéről igazoltan távol maradt, megkezdődött a vállalatcsoport és a város jelenét-jövőjét elemző fórum a Bartókban. DO-summázat, első nekifutás.

Cekker, sapka

   A gyárváros érintő kérdésekről, a város jelenét elemző és a lehetséges jövőről szóló prognózisokról/víziókról szervezett nyilvános fórumot ma délután Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete a Bartók kamaratermében. Meghívott előadóként Hónig Pétert, a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatóját és dr. Kálmán András polgármestert nyerték meg a szervezők - aligha véletlen, hogy zsúfolásig megtelt a Bartók kamaraterme az érdeklődőkkel. Előre szólunk, most még csupán a DO első címszavas összefoglalóját olvashatják - a második körnek az eseményt követően fut neki munkatársunk (a fórum kezdetéről igazoltan maradt távol a polgármester - természetesen az ő mondandóját is összegezzük).
   A téma fontosságára tekintettel azonban mielőbb szeretnénk beszámolni az első órácska eseményeiről. Mint Arany Ferenc, a városalapító egyesület titkára rövid köszöntőjében - mintegy felvezetésként - elmondta: a vállalatcsoporttal kapcsolatos kérdések, valamint a gyárral még mindig szoros szimbiózisban élő város jövőjét alapjaiban meghatározó döntések azok, amelyekre választ várnak a fórum résztvevői. Felidézte: a gyár és a város az elmúlt évtizedekben sokszor bizonyította életképességét, de az elmúlt esztendőkben ismét új kihívásokkal szembesül. És a kihívások nyomán megjelent a létbizonytalanság, a félelem - egyre többször és egyre több oldalról hallani arról, hogy veszélybe kerülnek a munkahelyek - ami veszélybe sodorhatja az egész várost.
   Hónig Péter elnök-vezérigazgató azzal a bevezető mondattal állt fel a székéből, hogy ő ugyan csak édesanyja elbeszéléseiből ismeri a városépítés hőskorszakát - felmenője építészként járt és dolgozott anno a településen -, de reménye szerint "érdekes, megnyugtató és elfogadható" képet fest a vállalatcsoport jelenéről és jövőjéről. A Dunaferr-vezér a jelennel kezdett - a 158 milliárd forint konszolidált bevételtől a 1,5 millió tonna acélon át a 8500 fős foglalkoztatottságig és addig, hogy a Dunaferr működése 100 ezer ember mindennapjaira van közvetlen hatással -, szót ejtett a vállalatcsoport belföldi és exportbevételének alakulásáról is. A Dunaferr "értékei" között a kapcsolódó szolgáltatásokat, a rugalmasságot és megbízhatóságot említette, a "kritikus tényezők" között szólt viszont a 9 milliárd forintos konszolidált veszteségről, a jelentős likviditási hiányról, a tavalyi - általa irreálisnak tételezett - tervről, a beruházási döntések halogatásáról (III. kokszolóblokk), valamint a belső üzleti és pénzügyi folyamatok átláthatatlanságáról (de nem szerepelt a kritikus tényezők között a mostanság többször és hangsúllyal idézett túlfoglalkoztatottság). Az acélpiaci tényezők - döntően persze: árváltozások - elemzése után a rövid és középtávú stabilizációs tervet, valamint ezek eredményeit foglalta össze Hónig Péter. Mint egyebek között elmondta: csökkent a havi veszteség - az éves veszteség mértéke 11 milliárd forintra -, apadtak a vevői tartozások és a készletek, szintén csökkent a hitelállomány, ráadásul egy rövidlejáratú rész átütemezésével elkerülték a közvetlen csődveszélyt is. A kormánydöntés - mint közismert: privatizáció - részleteiről még nem sokat tudni, de az elképzelés világos: hosszú távon, évtizedekre garantálni kívánják az acélpiaci vertikum fennmaradását Dunaújvárosban, és ha lesznek is leépítések, ezek hosszú távon nem okozhatnak szociális feszültséget városi - és regionális - szinten.
   Az utolsó mondatban említett hurráhurrák hogyanjára - talán - a fórum későbbi időszakában kaptak választ a résztvevők, érdemes tehát visszakattanni.

Ny.
(Dunaújváros Online Hírek)

Dunaferr-saga a DO-n
Új-Város-Jövő-Kép