Dunaújvárosiak az Everestnél

Az emberi tűrőképesség próbája

Miért vág neki az ember fia egy veszélyekkel teli, vadregényes és embert próbáló útnak? Buliból-e vagy kalandvágyból? Netán más vezérli? Zsömbör István, az EMA-Power Kft. környezetvédelmi főmunkatársa elmeséli, hogy miért szeli át a fél világot, mire Nepálba és Indiába ér társával, Szabó Gáborral.

   - Honnan az ötlet, hogy távoli tájakra induljanak?
   - Európát nagyjából sikerült bebarangolnunk, és már egy egzotikus túrát akartunk. Imádjuk a hegyeket. A Magas-Tátrától az Alpokon át a Pireneusokig gyönyörű helyekre jutottunk el. Mivel Ázsia vonzott minket leginkább, és a legfantasztikusabb hegyi túrát a Himaláján lehet elképzelni, értelemszerű volt, hogy Nepálba megyünk. Csodálatos ország: az emberek, a kultúrájuk és persze a természet. A Himaláját meghódító Erős Zsolték ráirányították a figyelmet a Mount Everestre, mondhatni közelebb hozták ezt a távoli országot. Ennek is köszönhető, hogy a nepáli alaptábortúrák egyre népszerűbbek a magyarok körében.
   - Gondolom tetemes összegbe kerül az utazás. Mikor kezdték el a szervezést, s menynyi időt töltenek kint?
   - Jelentős összeget fordítottunk a túrára. A szervezést tavaly szeptemberben kezdtük. Szerencsére mára szinte minden felszerelésünk megvan, csak néhány apróság hiányzik. A repülőjegyünk március 22-ére szól, s valamikor április végén jövünk haza. Elvileg 35 napra tervezzük a kint tartózkodást. Az indulás időpontját az időjárás határozta meg. Március előtt nagyon hideg van, nyáron pedig a monszun akadályoz. A szóba jöhető két időszakból (a szeptember-október lehetne a másik) számunkra ez volt a kedvezőbb. Felvettük a kapcsolatot a sikerrel járt Himalája-hódítókkal is, sok hasznos tanácsot adtak. Kapcsolatba léptünk Szederkényi professzorral, a Szegedi Egyetem tanszékvezetőjével. A Himalája földtani szempontból különleges, így a professzor úr kérésére kőzetmintákat is hozunk. A készülő fényképek is segítséget jelenthetnek az egyetemi oktatásban.
   - Milyen felszereléssel vágnak útnak?
   - Személyenként 30 kilogrammos csomagunk lesz. A ruházatunk speciális hegymászóruházat: a külső réteg vízhatlan, ám a kabáttól kezdve az alsóneműig minden úgynevezett lélegző ruházat, vagyis átengedi az izzadtságot, ami - málhával megrakodva, mínusz 20 fokon - rendkívül kellemetlen lenne. A hálózsákunk mínusz 17 fokig komfortos, a bakancsok és a szemüvegek is speciálisak. A fototechnikánktól, amelyet a Nikon munkatársaival együtt választottunk az extrém körülményekhez, különösen sokat várok, mert a költségek jelentős része erre ment el.
   A munkahelyemen szerencsére nem támasztottak akadályt, persze csak úgy engedtek el, ha a határidős feladataimat elvégzem addigra. Egyébként a túrára elmegy az egész szabadságom. Társam a Mol alkalmazottja, ő is meg tudta oldani az utazást.
   - Milyen szélsőségekkel kell megküzdeniük?
   - Annyi éghajlati szélsőséggel találkozhatunk, hogy az évszakok teljes skáláját megtapasztalhatjuk. A dzsungelben plusz 40 fokkal és 100 százalékos páratartalommal, az Everest mellett mínusz 20 fokkal és alacsony oxigéntartalommal kell megbirkóznunk. Az alaptábortúra során 9000 méter körüli szintkülönbséget kell legyűrnünk. Meg kell küzdenünk azzal is, hogy Nepálban polgárháború dúl, mindennaposak a robbantások, az emberrablások. Fontos figyelnünk a helyes akklimatizálódásra is, hiszen 4000 méter fölött már számolni kell a hegyi betegséggel. Túránk legmagasabb, elérni kívánt pontja 5500 méteres magasságban lesz. Itt a levegő oxigéntartalma a tengerszintnél mért értékhez képest 50 százalékos.
- Megkapták-e már az ilyenkor szükséges oltásokat?
- Igen, az összeset megkaptuk. A malária és a kolera ellen gyógyszereket kaptunk, amiket hamarosan el kell kezdenünk szedni, hogy kialakuljon a védettség. Ezeken túl beoltottak minket tífusz, hepatitis A és B, diftéria, agyhártyagyulladás és tetanusz ellen. Ott jártunkkor kapta a Párizs-Dakar ralira készülő Palik László is az oltásait.
   - Mi lesz a konkrét program?
   - Először is Delhibe repülünk. Némi akklimatizálódás és városnézés után utazunk tovább Agrába, ahol megnézzük a Taj Mahalt. Majd folytatjuk utunkat Nepálba. Vonattal Kathmanduba utazunk, ahol újabb városnézés következik, és beszerezzük a trekking engedélyeket. Az Everest vidéke csak gyalog közelíthető meg. A hozzá legközelebb eső falucska, ami még közlekedési eszközzel elérhető Lukla, ide egy kis repülőgéppel érkezünk. Innen kezdjük meg kéthetes magashegyi túránkat a Khumbu völgyben a Mount Everest alaptáboráig. Visszafelé Lukla repülőteréről újra Kathmanduba megyünk, s innen három-négy nap pihenés után utazunk a Chitwan Nemzeti Parkba, ahol egy dzsungelszafarin veszünk részt kenuval, majd elefántháton. Itt már fogadott kísérőnk is lesz, hisz a park területén tigrisek, orrszarvúk és gaviálok élnek. Nepáli tartózkodásunk zárásaként Pokharába megyünk, ahol a nepáli király téli rezidenciája található, háttérben a fenséges Annapurnával. Visszafelé újra India következik, s ha lesz időnk, Kasmír határán Amritsart, a szikhek szent városát ejtjük útba, itt található a híres Aranytemplom. Európaiként ez is különleges élmény lesz. Delhiben az erődöt látogatjuk meg, s moszkvai átszállással jutunk haza.
   - Szerencsés és kalandos utazást kívánok.

Szóládi Zoltán
(Dunaferr Hetilap)