|
"A téma választott engem"
Magyarországon egyedülálló kutatást végzett dr. Kukorelli Sándorné, a főiskola
lektorátusvezetője, aki az öngyilkosok által hátrahagyott búcsúlevelek
tartalmi és grammatikai elemzésére vállalkozott doktori disszertációjában.
A téma el is borzaszthatja rögtön az olvasót, hiszen kegyetlen
élethelyzetek sejlenek fel bennünk a szó hallatán: öngyilkosság, búcsúlevél.
A nyelvészeti kutatásban erre a területre merészkedő dr. Kukorelli Sándornénak
is meg kellett küzdenie ezekkel az érzésekkel.
- Nagyon sok terület érdekel a nyelvtudományon belül, s igazán
három terület áll hozzám közel - tudjuk meg a Dunaújvárosi Főiskola Idegen
Nyelvi Lektorárusának vezetőjétől -, a kommunikációelmélet, a fordítástechnika
és a pszicho-, illetve neurolingvisztika. Ezek valamelyikét kívántam kutatni,
s mégsem mondhatom, hogy a témát én választottam, mert inkább a téma választott
engem.
Meglepő a kijelentés, de a magyarázattal sem késlekedik. Amíg
az ember nem lát búcsúleveleket, nem ismerheti jellemzőit. Bár ez is egy
szöveg, ami nyilván nyelvészetileg elemezhető, ám a kutató is "emberből
van, és nincs olyan, akit hidegen hagyna a téma", fogalmaz dr. Kukorelliné.
Nyelvészként tartott attól, hogy nem tudja objektíven elemezni az adott
szövegeket, vagyis nem tudja csak szövegként kezelni a búcsúleveleket.
Tíz-tizenöt levél átnézése után született meg az elhatározás:
- A levelek tartalma annyira eltért az elképzeléseimtől, hogy
a szakmai érdeklődésem legyőzte érzelmi ingadozásomat - emlékszik vissza
a benne végbement fordulatra. - Így választottam a Pécsi Nyelvtudományi
Doktori Iskola által ajánlott témák közül a búcsúlevelek multifaktorális-lingvisztikai
elemzését, egyszerűbben kifejezve a levelek több szempontú nyelvi vizsgálatát.
Témavezető tanáromat Dunaújvárosban is sokan ismerik: dr. Dános Kornél,
a Semmelweis Egyetem Nyelvi és Kommunikációs Központjának igazgatója.
Magyarországon eddig még senki nem kutatta az öngyilkosok
által hátrahagyott búcsúleveleket nyelvészeti szempontból, így dr. Kukorelli
Sándorné a szó nemes értelmében úttörő munkát vállalt magára.
A földi élet elrendezése
Százötvenkét levélhez jutott hozzá a rendőrségnek köszönhetően,
és nem akármilyen következtetésekre jutott vizsgálódása során.
- Az ember arra számít egy ilyen levél elolvasása előtt, hogy
egy másik ember tragédiájának részese lesz. De nem, mert mást talál ezekben
az írásokban. Az üzenetek feladói ugyan megnevezik tettük okát, körülményeit,
azonban a súlypont a földi életük rendezésére helyeződik. Távozásuk előtt
gondoskodnak ingóságaikról, ingatlanaikról, esetleges kölcsöneik visszafizetéséről,
a kölcsöntárgyak visszajuttatásáról. Mindössze nyolc olyan levelet találtam,
amelyekben az öngyilkosok nem mentik fel a címzetteket a lelkiismeret-furdalás
alól, amelyekben vádaskodás található.
A következtések között más érdekességek is találhatók. Búcsúlevelet
az ír, aki tervezi a tettet, s a gondolatok rendezésének eszköze a levél,
amely az üzenet eljuttatását is szolgálja. A levélírók nincsenek semmiféle
befolyásoltság (akár gyógyszeres, kábítószeres vagy fizikai) állapotában.
Tettükhöz valamilyen veszteség vezet, és bár a levélírás során végiggondolják
az okokat, nem tudják feldolgozni a veszteséget, nem tudnak új körülményeket
teremteni magunknak. Az egészség, a szeretett személy, az anyagi stabilitás
elvesztése, szerelmi bánat, sikertelenség mind olyan traumatikus esemény,
amely gyengíti az egót, és akadályozza az egyént abban, hogy kiépítse saját
hárítási mechanizmusait. Menekül az élettől, egyenlőségjelet tesz a veszteség
és az élet közé.
A nyelvész számára is érdekes fordulatot hozott például a
tagadások vizsgálata. Bár az egyik szuicid szövegeket kutató pszichiáter-pszichológus
megállapította, hogy nincs öngyilkosság tagadó grammatika nélkül, az általa
vizsgált levelek egy ötödében nincs tagadás, a negációk ténymegállapítást,
kérést, tiltást fejeznek ki. Azaz a kommunikációs sík elsődlegesen fontos
a szuicid nyelvi viselkedés kutatásában, teszi hozzá.
S hogy mi végre is van szükség ilyen kutatásra, megint csak
nagyon emberi választ kaphatunk:
- A figyelem felhívása - fogalmaz lakonikusan dr. Kukorelli
Sándorné. - Az öngyilkosok nagy része ugyanis jelzi szándékát környezetének,
és például magas arányban megfordul háziorvosánál. Azonban a környezet,
vagyis mi, nem tudjuk dekódolni ezeket az üzeneteket. Mik ezek az üzenetek?
Például öngyilkossági esetekről mesélnek, mintegy szondáztatva környezetüket,
hogyan vélekednek ilyen esetekről, aztán megoldhatatlan problémáikról beszélnek,
elkezdik földi életük rendezését, eladják, elajándékozzák autójukat, vagyontárgyaikat,
felszámolják vállalkozásukat. Ezekre a jelekre az elsődleges környezet
tud a legkorábban reagálni, és ekkor még van esély arra, hogy eltérítsék
szándékától az öngyilkosságra készülő embert. Nem vagyunk egyformák, nem
tudjuk egyformán feldolgozni a minket érő traumákat, hiszen van, akinek
elég, ha meghallgatjuk, de van, aki többet vár tőlünk. Kommunikációval
sok mindent meg lehet oldani. Úgy érzem, ha dolgozatom hozzájárul a szuicid
személyek üzenetének a megfejtéséhez, és ha mások figyelmének felkeltésével
akár egy ember is eltántorítható öngyilkossági szándékától, akkor már megérte.
Sándor Judit
(Dunaújváros Online Hírek)
|
