|
Ünnepeljünk együtt!
A hagyományokhoz híven és az esemény nagyságának megfelelően zsúfolásig
megtelt a Dunaferr Sportcsarnok a Dunaújvárosi Főiskola szombati diplomaátadó
ünnepségére.
 |
| Dísz, őrségben |
Mielőtt az események legalább címszavas taglalására térnék,
egy pontosítás: a diplomaátadó ünnepséget beharangozó DO-előzetesben (naná,
hogy a címben is!) 308 friss diplomásról regéltünk, nos, bocsánat, leginkább
attól a hét ex-hallgatótól, akik az utolsó előtti pillanatban jelentkeztek
friss nyelvvizsga-bizonyítványukkal: a szombati eseményen 315 végzett főiskolás
szoríthatott kezet a főigazgatóval és az intézetvezetőkkel, s pillanthatott
saját párás szemével az ünnepség tárgyát képező, az ő nevére kitöltött
dokumentumba. Meakulpa vége, stop.
Az ünnepség a szokásos - gyakorlott diplomaosztó-tudósítóknak
meg olykor egyenesen ismerős - forgatókönyv szerint történt: a Dunaújvárosi
Főiskola ünnepi tanácsülésnek álcázott eseményére a hagyományokhoz híven
zsúfolásig megtelt a Dunaferr Sportcsarnok, a közönség a hagyományokhoz
híven felállva köszöntötte a bevonuló elnökséget (és tapsolt a bemutatáskor),
a Himnusz hangjai után dr. Kiss Endre főigazgató a hagyományokhoz híven
kétperces köszöntőben méltatta a "főiskola fájának új hajtásait",
és Koncz Gábor Kossuth-díjas, érdemes művész a hagyományokhoz híven Kipling
Ha... című versét tolmácsolta útravalóul a frissen végzetteknek, akik természetesen
pont annyira voltak a verstől megilletődve, mint elődeik egy, kettő, illetve
öt évvel ezelőtt. Itt jegyezném meg, a hagyományokhoz híven magas színvonalon
adott elő egy, kapaszkodjunk, diplomaátadón még nem hallott művet a Dunaújvárosi
Főiskola Nőikara is - a Magos a rutafa című Bárdos-csokorral méltán aratott
vastapsot a Könyves Ágnes vezényelte együttes.
 |
| Veszi, köszöni, viszi |
Az elmúlt évek küzdelmes-szép perceit, a megméretések pillanatait
és az esetenkénti kudarcokat is felelevenítette ünnepi köszöntőjében Vida
Károly, a főiskola informatikai intézetének igazgatója - aki szerint egyébként
a sportcsarnok küzdőterén "csupa győztes" ült, és ebben bizony
igazat kell adjunk neki. A köszöntőt követő ceremónián is mindenki boldog
volt és/vagy vidám, esetleg büszke, e momentumokra előbb a Kustor Tünde
tolmácsolta fogadalom szövegének elismétlésekor figyelhetett fel, aki közel
ment, majd pedig akkor, amikor a hallgatók szép lassan elvonultak szakonként
a főigazgató és az intézetigazgatók előtt, kézrázás, egy-két szó mindenkinek,
ahogy szokott és kell lenni ilyenkor, majd boldogan, vidáman és büszkén
vissza a helyre, aztán feszíteni a díjátadások alatt - lásd a DO idevágó
mellékletét -, hallgatni Hortobágyi Csaba búcsúját és a Szózat dallamát,
és menni végül a családhoz, a családdal, továbbra is boldogan és/vagy vidáman,
valamint büszkén. Győztesen.
Igazuk van, de mennyire: előttük az élet.
Ny. Zs.
(Dunaújváros Online Hírek)
Díjátadások a diplomaosztón
A főiskola honlapja
|