február 02. (vasárnap) 20:10


Ünnepeljünk együtt!

A hagyományokhoz híven és az esemény nagyságának megfelelően zsúfolásig megtelt a Dunaferr Sportcsarnok a Dunaújvárosi Főiskola szombati diplomaátadó ünnepségére.

Dísz, őrségben

   Mielőtt az események legalább címszavas taglalására térnék, egy pontosítás: a diplomaátadó ünnepséget beharangozó DO-előzetesben (naná, hogy a címben is!) 308 friss diplomásról regéltünk, nos, bocsánat, leginkább attól a hét ex-hallgatótól, akik az utolsó előtti pillanatban jelentkeztek friss nyelvvizsga-bizonyítványukkal: a szombati eseményen 315 végzett főiskolás szoríthatott kezet a főigazgatóval és az intézetvezetőkkel, s pillanthatott saját párás szemével az ünnepség tárgyát képező, az ő nevére kitöltött dokumentumba. Meakulpa vége, stop.
   Az ünnepség a szokásos - gyakorlott diplomaosztó-tudósítóknak meg olykor egyenesen ismerős - forgatókönyv szerint történt: a Dunaújvárosi Főiskola ünnepi tanácsülésnek álcázott eseményére a hagyományokhoz híven zsúfolásig megtelt a Dunaferr Sportcsarnok, a közönség a hagyományokhoz híven felállva köszöntötte a bevonuló elnökséget (és tapsolt a bemutatáskor), a Himnusz hangjai után dr. Kiss Endre főigazgató a hagyományokhoz híven kétperces köszöntőben méltatta a "főiskola fájának új hajtásait", és Koncz Gábor Kossuth-díjas, érdemes művész a hagyományokhoz híven Kipling Ha... című versét tolmácsolta útravalóul a frissen végzetteknek, akik természetesen pont annyira voltak a verstől megilletődve, mint elődeik egy, kettő, illetve öt évvel ezelőtt. Itt jegyezném meg, a hagyományokhoz híven magas színvonalon adott elő egy, kapaszkodjunk, diplomaátadón még nem hallott művet a Dunaújvárosi Főiskola Nőikara is - a Magos a rutafa című Bárdos-csokorral méltán aratott vastapsot a Könyves Ágnes vezényelte együttes.

Veszi, köszöni, viszi

   Az elmúlt évek küzdelmes-szép perceit, a megméretések pillanatait és az esetenkénti kudarcokat is felelevenítette ünnepi köszöntőjében Vida Károly, a főiskola informatikai intézetének igazgatója - aki szerint egyébként a sportcsarnok küzdőterén "csupa győztes" ült, és ebben bizony igazat kell adjunk neki. A köszöntőt követő ceremónián is mindenki boldog volt és/vagy vidám, esetleg büszke, e momentumokra előbb a Kustor Tünde tolmácsolta fogadalom szövegének elismétlésekor figyelhetett fel, aki közel ment, majd pedig akkor, amikor a hallgatók szép lassan elvonultak szakonként a főigazgató és az intézetigazgatók előtt, kézrázás, egy-két szó mindenkinek, ahogy szokott és kell lenni ilyenkor, majd boldogan, vidáman és büszkén vissza a helyre, aztán feszíteni a díjátadások alatt - lásd a DO idevágó mellékletét -, hallgatni Hortobágyi Csaba búcsúját és a Szózat dallamát, és menni végül a családhoz, a családdal, továbbra is boldogan és/vagy vidáman, valamint büszkén. Győztesen.
   Igazuk van, de mennyire: előttük az élet.

Ny. Zs.
(Dunaújváros Online Hírek)

Díjátadások a diplomaosztón
A főiskola honlapja