Ádám: az első újjászületésnap

Sikeres májtranszplantációjának egy éves évfordulóját ünnepelte szombaton a dunaújvárosi Busai Ádám: a DO az újjászületésnap alkalmából kereste fel a családot.

Egyes a tortán, 2002-es a medálon

   Egy éve a DO szerkesztőségében is szívszorongva vártuk a híreket Hamburgból: a dunaújvárosi Busai Ádám addigi élete legfontosabb és legveszélyesebb óráit élte, amikor - mintegy tíz órás életmentő beavatkozás nyomán - beteg testébe új, egészséges májat varázsolt Burdelski professzor és szakmai stábja. A DO a transzplantáció elő- és utóéletéről is részletesen beszámolt, e cikkünkhöz csupán a csoda óráit és az első tudósítást mellékeljük, ám Segíts Ádámon! című - immár szinte vidáman jelentjük: idejétmúlt - összeállításunkban esetenként napi több jelentést is adtunk a kisfiú és családja megpróbáltatásairól, később: örömeiről. Most egy újabb jeles napról számolunk be - s terveink szerint ezzel véget is ér a DO Ádám-összeállítása -, mégpedig arról, hogy a kisfiú szombaton ünnepelte első újjászületésnapját.

Homályos emlék a lábadozás (archív fotó Hamburgból)

   Van mit ünnepelni, lévén nemcsak egy dátum miatt fontos a február 22-i nap. Az egy éves évforduló ugyanis kitüntetett jelentőségű a transzplantáltak felépülése szempontjából: a szakemberek szerint eddig tart az új szerv "beépülésének" és működésének legkritikusabb időszaka. Busai László, Ádám édesapja örömmel újságolja, hogy minden rendben:
   - A kontrollvizsgálatok eredményei az utóbbi hónapokban tökéletesek, Ádám szánkózni jár a barátaival, egyre jobban megy a tanulás is, így elképzelhető, hogy szeptembertől már nem magántanárnál, hanem a Gárdonyiban folytathatja a tanulmányait. És a legfontosabb: szinte kicserélték a fiunkat. A félénk, óvatos, beteg gyerekből élénk, vidám, minden csínyre kapható kamasz lett - minden nap új, pótolhatatlan élménnyel ajándékoz meg bennünket. És egy év alatt tíz kilót hízott...

Minden csínyre kapható

   Ádám még a magántanárnál, szüleivel felelevenítjük a "rizikós" hamburgi napokat, s azt, mennyien is segítettek Ádám gyógyulásában. Beszélünk a legveszélyesebb időszakot testközelből végigkísérő hamburgi barátokról, Horánszky Heniékről - Ádám és a gyerekek azóta is tartják a kapcsolatot, igaz, mostanság kicsit akadozott az e-mail forgalom, meséli Busainé Széles Gyöngyi, Ádám édesanyja. Szóba kerül a kisfiú gyógyulásáért a tengerentúlról drukkoló/imádkozó, a műtét költségeihez egész akciósorozat bevételeit előteremtő sorstárs, Müller Marika, És persze a Dunaújvárosiak Életéért Közalapítvány, amely az itthoni gyűjtést szervezte és koordinálta. E sorok írójának dagad a keble, amikor a szülők a dunaújvárosi média példás együttműködését és segítő szándékát említik.
   Végre jön Ádám, pacsi, üdv, mi a pálya, ül az első poén. A fiú ugyani - "minden ellenkező híreszteléssel szemben" - nem várja a sulit. Bár azt mondja, tényleg jobban megy a matek meg az írás, mint akár néhány hónapja, és Ági néni is segít, ha kell. Hamburg, mint mondja, egyre távolabbi emlék, szerencsére szépen kopnak a lábadozás fájdalmas órái, napjai is - most, természetesen, a születésnap a legfontosabb tényező. A fiú még nem tudhatja meg, a DO jelenlévő tudósítója is inkább tőből harapná le a nyelvét, mintsem elárulja: a születésnapi tortát 1-es számot formáz, az örökbecsű ajándék pedig egy medál lesz - az egyik oldalán a Hamburg - 2002 felirattal. Busainé Széles Gyöngyi:
   - Egy évig volt rettegnivalónk bőven - nagyon jó érzés, hogy ennek már vége. Úgy érzem, Ádám számára és nekünk is örökké emlékezetes az újjászületésnap. Most már el merem hinni - visszakaptuk a fiunkat.

Ny. Zs.
(Dunaújváros Online Hírek)

A csoda órái
Az első DO-jelentés