A betlehemezés

A karácsonyi ünnepnek már régóta része ez a dramatikus játék, amelyet eredetileg a templomokban vagy azok előtt adtak elő. A játék Jézus születésének fontosabb eseményeit mutatja be a Biblia alapján. Ez a szokás idővel elszakadt a templomoktól és számos változatban népszokásként élt tovább.

   A legrégibb ismert magyar nyelvű betlehemes játék szövege a váci egyházmegyei könyvtárból került elő. Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684 és 1694 között.
Betlehemezni általában karácsony délutánján indultak a fiatalok, s késő estig sorba járták a falu portáit.
   Napjainkban kétféle betlehemező szokás ismeretes: az egyik az élő szereplőkkel, a másik bábfigurákkal játszott változat. Mindkét fajtáját hasonlóképpen játsszák, azonos szereplőkkel (pásztorok, angyalok, Mária, József). A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejét a bibliai történet szereplői népesítik be, egyikből sem hiányozhat a királyokat Betlehembe vezető csillag.
   A bábtáncoltató betlehem főleg a Balaton-felvidéken szokás, ugyanazt a történetet kis bábszínpadon bábfigurákkal adják elő. A középkorban ezt a játékot az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból.
   Ugyancsak a Dunántúlon terjedt el a „Szállást keres a szent család” elnevezésű szokás. Egy-egy faluban 10-15 család vesz részt a játékban, egy festett szentcsalád-képet december 15-től kezdve minden nap hangos énekszóval más-más házba kötöztetnek.