Kézilabda

Nem mondhatjuk azt, hogy kedvez a szerencse női kézilabda csapatunknak. Kezdődött a Győr-Orosháza- Dunaferr bajnoki apropóval. A kézilabda azután pattogott egyik pillanatban a szövetséghez, másikban az ISM-hez. Az eset most úgy áll: végül is a laszti a győri kapuban pihen, a Dunaferr alulmaradt a döntés értelmében. Azután kezdődtek a laza szurkolói névröptetések: vajon ki is jön Dunaújvárosba? Mert hiszen abban bizonyosak voltunk, ki az, aki elmegy. Hogy merre?! Most már az is fontos! A hír, mint puszta tény: Farkas Andrea a Ferencvároson keresztül igazol a francia Metzbe. A tudósítások arról szólnak, túlságosan magasnak találták a gallok Andi vételárát. Ez bizony előfordulhat ilyen képességű játékosnál! Azután hallani lehetett olyan véleményeket, miszerint igazából szerette volna megtartani kapusát a szakosztály, azért az irreális ár. Igaz, erre rácáfolni látszik Pálinger leigazolása. Jött azonban a jóságos „nagybácsi”, az FTC. Az anyaegyesület, amelyben pár éve még nem a megbecsült játékosok közé tartozott Farkas. (Emlékezzünk csak a televíziós riportokban a játékos által elmondottakra!) A Fradi igazol a hivatalos vételárért, majd továbbadja - most már saját játékosát - az általa meghatározott összegért a francia csapatnak. Nyakacska Zsolt szakosztály-igazgató furcsának, inkorrekt lépésnek tartja a budapesti klub „segítségét”. Egykori kapusunk játékengedélyét viszont nem áll szándékukban kiadni. Telefonon értük el Farkas Andreát, akit az átigazolási hecehurcáról kérdeztünk.

- Szeretnék már pontot tenni az ügy végére! Nem szerencsés egy ilyesfajta csatározás éppen az olimpia előtt. Fontos lenne, hogy még a világverseny előtt rendeződjön a sorsom!

- Egy biztos, ennek az ügynek is várható a folytatása. Sajnos.

-fo-

(7közlap)