Labdarúgás: K.O. fél óra alatt

A Moldáviában kiharcolt 2-0-ás győzelmet követően kötelező gyakorlatnak tűnt a fehéroroszok elleni hazai győzelem. Viszont válogatottunk teljesen széteső játékot produkálva, megalázó vereséget szenvedett.

   Pedig minden adott volt a jó játékhoz. Egy jó pálya Debrecenben, lelkes szurkolótábor, ideális ellenfél - hittük mi -, ragyogó idő. Ráadásul már a tizenharmadik percben vezetést szereztünk: Bodnár futott el a jobb oldalon, a Kabáttól kapott labdával, középre ívelt, ahol érkezett Kenesei és a védőket megelőzve a kapuba bólintott, 1-0. a várt jó folytatás azonban elmaradt. A fehérorosz válogatott nem tette meg azt a szívességet, hogy eljátssza az áldozati bárány szerepét. Egyre agresszívabban támadták le mieinket, akiknek még az egymáshoz passzolás is igen sok gondot okozott a vezető gól megszerzése után.
Nem is kellett sokat várni az egyenlítő gólra. A huszonkettedik percben Kutuzov játszotta a teljesen üresen álló Hleb elé a labdát. A Stuttgart játékosa a tizenhatosnál átvette a labdát, majd Király mellett a kapu bal oldalába bombázott. Továbbra sem ment a játék Gellei Imre csapatának, különösen a védelem tűnt átjáró háznak, de sem középpályások, sem a csatárok nem adtak segítséget a kilábaláshoz.
   A vendégek továbbra is gyorsan, ötletesen játszottak, aminek eredménye újabb gól lett az első félóra végén. Hackevics futott el a jobb oldalon, középre adott, ahol Kutuzov - megelőzve Gyepest - a hálóba lőtte a labdát, 1-2. És még nincs vége. Négy perc múlva Kulcsij ugratta ki a lesre játszó védők között Kutuzovot, az AC Milan csatára - mellesleg először válogatott - kapura tört, majd a tehetetlen Király mellett a kapuba bombázott, 1-3. Hogy még megalázottabban vonuljunk a félidőre, arról azért gondoskodtak a vendégek. Egy perccel a játékrész vége előtt, Kutuzov és Romascsenko passzolgatását követően - a magyar tizenhatoson belül - Hackevics elé pattant a labda, aki négy méterről a hálóba lőtt, 1-4. K.O.
   A szünetben Gellei mester öt játékost cserélt le, de ettől sem lett jobb a magyar csapat játéka, sőt. Két perc elteltével Kutuzov már a harmadik gólját szerezhette volna, ám a szünetben beállt Babos még idejében mentett. Egy vendég szabadrúgás, majd egy távoli Füzi lövés ijesztgette mindkét kapust, majd egyre laposabb lett a játék. A mieink ugyan jobban adogattak a mezőnyben, ám néhány távoli lövési kísérleten kívül különösebb veszélyt nem jelentettünk Tumilovics kapujára.
   Negyed órával a vége előtt eljött a vég. Romascsenko húzta meg a labdát a jobb oldalon, az alapvonal közeléből középre adott, nem is lett volna semmi gond, hiszen érkezett középen Kuttor. Ám a védő érthetetlen módon visszahúzta a lábát a játékszer elől, így az akadálytalanul jutott el Kacsuro elé, aki négy méterről a kapuba gurított, 1-5. Ez azért már elég durva. Teljesen szétesett a magyar csapat. A nyolcvanötödik percben már a bíró is megsajnálhatott minket: Tóth Norbert vágta magát földhöz a tizenhatoson belül, a bíró megette, Fehér Miklós pedig a kapu bal oldalába lőtte a büntetőt, 2-5. A hátralévő idő már nem a fociról, hanem egymás rugdosásáról szólt, ám a tényen ez sem változtatott, azaz csapatunk nagyon simán kikapott a nála húsz hellyel hátrébb jegyzett fehérorosz csapattól. Erre, pedig nincs magyarázat. És még mi akarunk Eb-t rendezni. Szégyen.

(Dunaújváros Online Hírek)