Kézilabda: tükörsima győzelem

Felemás játék, magabiztos győzelem: röviden így lehetne jellemezni férfi kézilabdázóink hétvégi teljesítményét a bajnoki csatározásban.

    A múlt heti orosházi vereséget nem bocsátották meg a szurkolók, és ez érezhető volt a mérkőzés hangulatán is. A kérdés az volt, hogy a játékosokat mennyire viselte meg a kudarc, azaz: sikerül-e a sima győzelem, vagy nyögvenyelős lesz a vége? Erre is választ kaptunk, de csak miután a szpíker "név szerint köszöntötte" a mérkőzést megtekinteni kívánó, mintegy száz (!) nézőt.
    Meglódult az elején a Dunaferr, hiszen Rosta két, Bene és Kemény egy-egy góljával már az 5. percben elhúztak a fiúk (4-0). Nagyon megerőltetnie sem kellett magát Ökrös edző tanítványainak, mert a vendégek az első két támadásukból még a kaput sem találták el, a következő két kísérletet pedig Szathmári védte. Továbbra is magabiztosan őrizte előnyét a Dunaferr: előbb Rosta Miklós vitte a prímet a góllövésben, majd emberhátrányból lőtt gólokkal is növelték előnyüket Mohácsiék: a 21. percben már 12-6 volt az állás. A mieink keményebb védekezésével nem nagyon tudtak mit kezdeni a vendégek, ha pedig egy-egy lövés el is jutott a kapunkig, akkor ott volt Szathmári, és magabiztosan hárított. A játékrész utolsó harmadában oktatott a hazai csapat, majd ugyan egy kis megtorpanás után hármat lőttek egymás után a vendégek is, ám a félidő vége ismét a mieinké volt - nyolc fával a zsebükben mehettek pihenőre Rostáék (17-9).
   A második játékrészben sem változott a játék képe, igaz, az elején meglehetősen sokat betliztek a mieink. A Szathmári helyett kapuba állt Stochl remekül illeszkedett bele a játékba, az ő bravúrjai is kellettek ahhoz, hogy ne zárkózzon fel a ceglédi együttes. Támadásban ugyanis rendre hibáztunk, rengeteg volt a rossz átadás, az ütemtelen passz. Az előny viszont még így is megnyugtató volt, s a 40. perc környékén még egyszer megrázta magát a Dunaferr: Marcinkevicius két labdalopásával és két góljával már tíz volt közte (22-12), majd Tombor és Tóth Edmond egy-egy góljával már tizenkettő. A magabiztos hazai vezetésen a fiatal Lengyel Péter próbált valamit hozni, ám egymás után lőtt öt gólja is csak arra volt elég, hogy tízen belülre kerüljenek a ceglédiek. A mieink továbbra sem szakították meg magukat, pályára léptek a fiatalok, akik közül Törő és Tombor okozott gyakran fejtörést a vendégek védekező játékosainak. No és Mohácsi, aki szépen csendben beérte, majd le is hagyta góllövésben a második félidőben már jóval kevesebbet pályára lépő Rostát.
   A végén azért a beállós foglalta keretbe a mérkőzést, hiszen úgy illő, hogy aki kezdte a gólgyártást, az is fejezze be: a két bajnoki pont zsebben, a játék volt már jobb is, rosszabb is. Nem történt semmi különös, a jobb csapat nyert. Folytatás kedden, Cegléden.

Sz.
(Dunaújváros Online Hírek)