|
Labdarúgás: tanulságos vereség
Második mérkőzését a Ferencváros otthonában játszotta a DFC labdarúgócsapata.
Lengyel Ferenc csapata cseppet sem tűnt megilletődöttnek, s bár nyert a
jobb, a játék képe alapján csalóka az eredmény. A DO a helyszínről jelent.
FTC - DFC
4-0 (2-0)
DFC: Deli (Kiss L.), Zsók (Szabó G.), Vaskó, Szepessy, Rozsi (Tóth J.), Nyúl
(Micskó), Heffler (Tamási), Pap (Pénzes), Báló, Kovács (Tóth Á.), Csehi
T.
 |
| Erőfölény (fotó: Kis Péter) |
Nem volt könnyű helyzetben a mérőzés előtt a DFC labdarúgócsapata.
Persze nem is lehetett: amikor jobbára bosszantóan fiatal játékosokból
álló csapat látogat a magyar bajnoki ezüstérmes otthonába, finoman szólva
sem neki áll a zászló. A csapat vezetése ugyanakkor tisztában volt vele,
hogy az ilyen meccsekből lehet a legtöbbet tanulni, azaz a mieink számára
ezen a meccsen nem az eredmény, hanem a játékelemek gyakorlása volt az
elsődleges cél. Ez pedig a mérkőzés első harmincöt percében olyannyira
sikerült az újvárosi fiataloknak, hogy a jó ötszáz néző előtt játszott
mérkőzésen nem igazán lehetett különbséget tenni az ezüstérmes és az újonnan
alakult klub játékosainak teljesítménye között. Aztán persze szép lassan
kiütközött a két csapat közti tudáskülönbség, igaz, ebben az is közrejátszott,
hogy a mieink kemény edzésekkel a hátuk mögött érkeztek a találkozóra.
A hazai fölény gólokban is megmutatkozott: előbb Nógrádi gyalogolt be a
kapuig Lipcsei kiugratásával (a lestaktika átka), majd a félidő utolsó
percében egy nevetséges játékvezetői ítélet után Lipcsei vágott be egy
szabadrúgást - kétgólos előnnyel vonulhatott pihenni Garami József csapata.
A második játékrész elején tovább pezsgett a Fradi, igaz,
ebben már közrejátszott az is, hogy játékosaink egyre fáradtabban mozogtak,
ráadásul a rengeteg csere miatt nem is érezték annyira a játékot Bálóék,
mint tették azt az első harminc percben. Egy újabb vitatható szabadrúgás
után Leandro lőtt szép gólt (3-0), majd egy dunaújvárosi labdavesztést
követően Károlyi is beköszönt. Ekkor bizony félő volt, hogy akár egy nagyobb
zakóba is beleszaladhatnak a mieink. Szerencsére az utolsó harminc percre
újra összeszedték magukat a dunaújvárosi ifjak, újra bejött a letámadásos
taktika, s bár a védelemmel bizony akadtak gondok, több gólt már nem szereztek
a zöld-fehérek - maradt az eredmény. És bizony a 4-0 nem nevezhető nagy
diadalnak - a mérkőzés mégis rengeteg tanulsággal szolgált. Például azzal,
hogy egyetlen ellenféltől sem kell/szabad megijedni...
Lengyel Ferenc vezetőedző a találkozó után értékelte a látottakat.
Mint a DO kérdésére elmondta, a meccs első és utolsó harminc percében kifejezetten
jól játszott a gárda:
- Részben elégedett vagyok a látottakkal, igaz, az eredménnyel
már nem annyira, ugyanis egy kis összpontosítással elkerülhetőek lettek
volna a pontrúgások. Örülök viszont, hogy az első harmincöt percben egyáltalán
nem engedtük kibontakozni a Fradit, igaz, később volt egy gyengébb periódus,
amit könyörtelenül kihasználtak a fradisták. Ezzel együtt hasznos volt
ez a kilencven perc, mert az ilyen mérkőzésekből lehet tanulni a legtöbbet.
Lengyel Ferenc ezzel együtt nincs kétségbeesve, úgy érzi,
hogy a bajnoki rajtig rendelkezésre álló idő elég lesz a csapatnak ahhoz,
hogy felkészüljön az előtte álló feladatokra. Ugyanakkor azt sem titkolta,
hogy bizony néhány poszton ráférne az erősítés a csapatra. Hogy ezekből
mi lesz, azt még nem tudni, a tárgyalások folynak, ám egyelőre csak a volt
dunaújvárosi Sztanó érkezése tűnik biztosnak.
-spigott-
(Dunaújváros Online Hírek)
|
