Emlékezés, koszorúzás

Folyamatosan koszorúztak a városban tegnap délutántól ma délelőttig, s több ünnepi műsor is az 56-os forradalom hőseiről, eseményeiről emlékezett meg. Ma adták át a Dunaújvárosért Díjat is.

"...a dermedt Dávid talpra állt"

   Csodálatos őszi verőfény köszöntötte az 56-os események 42. évfordulóján emlékezni vágyókat ma a temetői kopjafánál, ahol több alkalommal is koszorúztak a város polgárai. Tegnap délután és ma délelőtt, a hivatalos koszorúzás előtt, azok helyezték el az emlékezés virágait, akik - mint hallhattunk - "nem akartak az elvtársakkal koszorúzni".
   A fél tízkor kezdődő eseményen az önkormányzat nevében dr. Kálmán András polgármester és dr. Tóth István jegyző helyezett el koszorút, majd a pártok, társadalmi szervezetek következtek (MSZP, LÉSZ, DJE, 56-os Vitézi Lovagrend, Horvátok-Szerbek Egyesülete, Dunaújvárosi Főiskola, Nemzetőrség). A koszorúzók sora kiegészült az SZDSZ-szel a márciusban felavatott, Palotás József alkotta 56-os emlékműnél tizenegy órakor. Az Október 23. téren a Bánki Donát Gimnázium drámatagozatos diákjai adtak műsort, Sógor Csilla pedagógus irányításával.
   A csodáról beszélni nehéz, a csodát csinálni kell, mint ahogy tették Sztálinvárosban, Dunaújvárosban - kezdte ünnepi beszédét Varga Lajos, a Nemzetőrség főparancsnoka, nyugalmazott vezérezredes. Az 56-os eseményekről megemlékezve eljutott a szabadságvágy motiválta 48-as forradalomhoz és szabadságharchoz is, költő kérdéssel zárva gondolatát: "Lehet-e a hitet golyóval megölni?" A csoda megtörtént, tette hozzá, utalva a magyarországi rendszerváltásra.
   Az ünneplés, emlékezés harmadik felvonása délután fél egykor a Városháza színháztermében kezdődött. Az ünnepi műsorban Lengyel Ferenc színművész tolmácsolta Tamási Áron Magyar Fohász és Szabó Lőrinc Meglepetések című művét, a Dunaújvárosi Főiskola Nőikara Bartók-, Bárdos-, Kodály-darabokat adott elő Könyves Ágnes vezényletével.
   A politikát távol akartam tartani, de mégsem tehetem - adta meg a felütést dr. Kálmán András saját ünnepi beszédének. A polgármester elmondta, hogy a város egyik (tudomásunk szerint északi - a szerz.) bejárójánál "Üdvözöljük Sztálinvárosban" felirat fogadta a városba érkezőket. A történelmet nem lehet letagadni, igen, Sztálinváros volt, tette hozzá, s ma is azért küzd a város, hogy szerepének megfelelő helyet kapjon Magyarország települései között. Már 1956 is megmutatta, hogy ez a város ugyanúgy akar élni, mint más városok, itt is volt sortűz, tüntetés, ellenállás. Dr. Kálmán András elmondta, hogy kisdiákként élte át a forradalom napjait, s a Duna sori házak egyik pincéjében hallgatták a Rákóczi adót, az utolsó szabad adót, amely hiába kért segítséget: ahogy az ország, úgy a város sem kapott. A rendszerváltásnak erős gazdasággal vágott neki a város, de mára tudatosulnia kellett, hogy a valamikor politikai céllal létrehozott acélgyárnak be kell illeszkednie a mai gazdaságba. Dunaújvárosnak egy útja van: Magyarországgal az Európai Unióba jutni - szögezte le beszéde végén a polgármester.
   Ezután a polgármester átadta a Dunaújvárosért Díjat dr. Miskolczi Lászlónak és a Híd Egyesületnek, amelyet Rauf Pál elnök képviselt. Az ünnepség után a vendégeket állófogadásra invitálták, ahol Pók Ferenc leköszönő humán alpolgármester mondott pohárköszöntőt.

S. J.
(Dunaújváros Online Hírek)

Dunaújvárosért Díjasok