"Sok kudarc ért a lobbizásban"

   - Polgármester úr, folytassuk a vasművel! A kormány döntését sokan úgy értékelték, hogy egyik kezével adott az állam, a másikkal pedig elvett, gondolok a 6,5 milliárd forintra, aminek fejében ingatlanokat, üzletrészeket visznek el. A döntések a mai napig nem jelentek meg a Magyar Közlönyben. Mi lehet ennek az oka?
   - Csak alapvető döntéseket hozott a kormány. Egyrészt olyat, ami 2003-ra biztosítja a működőképesség fenntartását, és lehetőséget teremt a privatizáció előkészítésére. Ezen túl a kormány nem terjeszkedett a döntéshozatalkor. Különböző feladatokat adott ki a PM-nek a foglalkoztatással kapcsolatban, amire már utaltam, vagy említeném a munkaügyi politikai államtitkárral folytatott beszélgetést, amiből tudjuk, hogy nyolcszázmilliós keret áll a tárca rendelkezésére ilyen gondok megoldására. Hogy ebből a városnak és környékének mennyit sikerül megkaparintania, az kérdés. Folytatjuk a nemzeti fejlesztési terv részegységeinek tárgyalásait, gondolok a térség infrastrukturális beruházásaira. Sikerült megerősíteni a Baráth Etelével folytatott megbeszélésen, hogy a térség logisztikai szerepköre mellett megpróbálunk egy másik szerepkört is kialakítani, ez pedig a környezetvédelem, pontosabban a környezetvédelemmel összefüggő ipar erősítése. Erre kaptunk biztatást, ebben az irányban mozdultunk el, több ilyen jellegű projekt készül város térségére vonatkozóan. A térségfejlesztési terv is említi a hulladékfeldolgozás papír-, illetve fémalapú részét. Mind a kettővel szeretnénk élni, s ilyen irányban befolyásolni a befektetőket.
   - Ha jól értem, környezetvédelmi jellegű beruházásokat szándékoznak a városba telepíttetni? Mint az akkumulátorfeldolgozó üzem?
   - Pontosan. Részben erről szól az akkumulátorfeldolgozó üzem, és azok a tervek, amelyek ma még nem publikusak. Az elmúlt időszakban egy dolgot megtanultunk: amíg egy projekt nincs előkészítve annyira, hogy szinte döntési helyzetbe hozható vele a kormány, addig a tervek nem publikusak, mert mindenki rárepül. Magyarország minden települése beruházásokat kíván vonzani, óriási versenytársak vannak. Tehát megváltoztattuk a taktikát a fentieknek megfelelően.
   - Visszakanyarodva a vasműhöz és a kormány döntéseihez: nem akarom megbántani, de gondolom, nem mondok újat azzal, hogy gyenge lobbistának tartják ebben az ügyben.
   - Szemtől szembe is meg szokták fogalmazni az elvárásokat. A választások után kialakult politikai légkör nem azt erősítette az új kormányban, hogy itt valamilyen szerepet lehetne biztosítani a korábbi vezetésben lévők számára. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Vagyis rosszul mértük fel a kiindulási alapot. Mi azt gondoltuk ugyanis, hogy a kormány felismeri: nehéz gazdasági helyzetben van ugyan a Dunaferr, de a gazdasági rendezés csak olyan emberekkel képzelhető el, akik jól ismerik a céget és környezetét. A másik hibás kiindulási pont a pénzügyi helyzet megítélése volt. Nem tudtuk, hogy annyira rossz a helyzet, mint később kiderült. Az adósságállomány nagysága ugyan ismert volt, a veszteség mértékét talán egy kicsit alulbecsülték. Nem lehetett pontosan kiszámítani, hogy az acélpiaci válság ennyire negatív hatással lesz a vállalt gazdálkodására. A kormány előtt a Dunaferr-ről összességében az a kép alakult ki, hogy pénzügyileg kezelhetetlen a helyzet, és ehhez próbáltak megoldásokat találni. Ismert, hogy volt egy sokkterápiás elképzelés a kezdet kezdetén, amit eredményesen sikerült kivédenünk, de erről ma nem beszélnek, jóllehet, ez egy nagyon veszélyes döntési sor volt. Ha eredményességről beszélünk, ezt pozitívumként könyvelhetjük el, hiszen sikerült megértetni a kormányzati szervekkel, hogy ez a térség összeomlásához vezetne. Ezt el is fogadták. Ugyanakkor nem sikerült keresztül vinnünk a korábbi vezetés részbeni helyreállítására vonatkozó szándékunkat. Miután a működőképesség megőrzéséhez jelentős kormányzati segítségre volt szükség, olyan embert kerestek, aki iránt a kormányzat bizalommal volt. Mondhatnám, kompromisszumos megoldás született ebben a kérdésben, bár a véleményem nem változott meg, miszerint kimaradtak a Dunaferr jelenlegi vezetéséből olyan emberek, akik sokat segíthettek volna vagy segítenének a működőképesség biztosításában. Ez azonban már egy lezárt vita. Ma az a feladatunk, hogy a döntéshozókat arról próbáljuk meggyőzni - ami részben beépült a kormányzati programba -, hogy hosszú távon a Dunaferr működésére a térségnek is és a magyar gazdaságnak is szüksége van. Miként tudjuk egy korlátozott vagy nem korlátozott privatizációval a működőképességet fenntartani. Ez ma is napi feladatot jelent, akárcsak az elkövetkezőkben. Ebben a lobbizásban nagyon sok kudarc ért engem személy szerint, nagyon sok fejfájást okozott, és ezek sora még nem ért véget. Ebből a szempontból nem vagyok optimista, és nem mondom azt, hogy mi mindent el fogunk tudni érni, mert az látható, hogy nagyon sokat kell harcolni, és nagyon korlátozott eredményeket lehet elérni. A későbbiekben mindenki megítélheti majd saját szája íze szerint, hogy a kiinduló helyzethez képest a lobbizás eredményes volt-e vagy sem.
   - A kormány döntései olyan érzést váltottak ki az emberben, mintha az állam meg akarna szabadulni ettől a cégtől.
   - Az egyik nagy hibapont a Dunaferr-rel szemben az átláthatatlan cégháló volt. Különböző számú céget emlegettek, de minden szám igaz, attól függ, honnan nézzük. A Dunaferr egy vállalatcsoport, s ebből ma is kilógnak olyan cégek, amiket már részben privatizáltak, így százszázalékos privatizációról nem lehet beszélni. Ha az alapvertikum oldaláról nézzük, akkor igaz lehet a százszázalékos privatizáció. És itt egyáltalán nem mindegy, hogy a privatizáció milyen formában fog bekövetkezni, hiszen az alapvertikum az egyik legnagyobb foglalkoztató. Ha azt a célt tűzik ki, hogy az alaptevékenységet fent kell tartani, akkor ugyancsak nem mindegy, ki lesz az új tulajdonos. Dunaújvárosban közszájon forog, hogy kinek mi az előnye, hátránya. Szerencsére, tülekedés folyik a privatizáció körül, s különböző elképzelésekkel vannak itt érdeklődők Svájctól Kanadáig, Indiáig, de van ukrán-orosz érdeklődő is.
   - Az is csalódást okozott, hogy a kistérségfejlesztési koncepcióról szó sem esett, holott végig azt hallhattuk, hogy a Dunaferr stabilizációs programját ezzel a dokumentummal együtt tárgyalja a kormányt.
   - A kormány az egyszerűbb megoldást választotta, vagyis nem csomagként kezelte a térségfejlesztési tervet, hanem szétszedte. Erre utaltam, amikor mondtam, hogy a foglalkoztatási feladatokból kapott részben a Munkaügyi Minisztérium, a privatizáció kapcsán a Pénzügyminisztérium, aztán kapott a területfejlesztés feladatokat a nemzeti fejlesztési terv keretei között, és nyilvánvaló, hogy egy része az infrastrukturális kormányzati tervekben fog megjelenni. Tehát egy dologra nem volt hajlandó a kormány, hogy kimondja egy térségre: az általa megjelölt prioritásokat egy az egyben csomagként felvállalja. Helyette ezeket a területeket a kormányzat különböző szerveihez rendelte, tehát a feladatokat nem vetette el.

(Dunaújváros Online Hírek)